Palásti Andrea újvidéki fotóművész installáció kiállítása minden alkalommal egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. Jelenlegi projektjében két sorozatát kommunikáltatja egymással a Strabismust, amely egy óriási metofárává dizzasztva Jugoszlávia szétesésére és Szerbia jelenlegi állapotaira reflektál, valamint a Balkan disco-t, ami egy olyan installációs térben lesz látható, ahova csak az juthat be, aki átment az útlevélvizsgálaton. A kiállításra ugyanis csak útlevéllel lehet belépni. 
A kiállítás megtekintése után bemutatásra kerül Palásti Vendégek című videoperformansza is, amit az alkotó előadása követ.

STRABISMUS (2009)
Társszerző: Jelena Vladusić
Fényképkiállítás és performansz / fényképek: digitális nyomat,

Egy hosszadalmas névváltoztatás és útlevélcsere után, Szerbia végül megkezdte az új biometrikus útlevelek kiadását, melyek nem viselik többé a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnevezést. Az új biometrikus útlevelek megfelelnek az Európai Unió biztonsági előírásainak, s így elősegítették Szerbiát abban, hogy uniós tagjelöltté váljon. Az új biometrikus útlevelek portréfotóin a strabismus az, ami teljes mértékben nyilvánvaló és szembetűnő. A strabismus (görög eredetű szó, jel.: kancsalság, ferde nézés) a két szem együttállásának és együttmozgásának zavara, illetve egy olyan állapot, amelyben a szemek nincsenek megfelelően összehangolva egymással. Látás során a tárgyakról mindkét szemünk ideghártyáján keletkezik kép: ha azok a két szem ideghártyáján egymásnak megfelelő pontokra esnek. Azonban ha a két szem nem kiegyensúlyozott, kettős látás keletkezik, vagyis konfúzió.
Munkánk egyfajta kollektív strabismussal foglalkozik, mely Szerbiában nemcsak orvosi probléma, hanem társadalmi jelenség is, illetve egy egész nemzet karaktere lett. Állandóan két különböző nézet (ideológia) között létezünk, a világ többi nemzetéhez való viszonyunk állandó kételkedésben leledzik. Az ország figyelme állandóan a hatalomért folyó harcra irányul, ahol a politikai rezsimek fejvesztve váltakoznak. Próbáljuk kiélesíteni kollektív látásunkat, – sikertelenül. Nem választunk oldalt, nem mondunk le semmiről, egyszerre mindent és semmit sem akarunk. És éppen ilyen helyzetben, amikor határozatlanok vagyunk, jön létre a kettős látás, a strabismus.
A strabismus elhatalmasodott. Habár az okok ismeretlenek. Lehet ez egy örökség? Lehet, hogy a nép strabismusa tulajdonképpen az ország strabismusa? Ki lehet alkalmas arra, hogy orvosságot találjon? Létezik-e egyáltalán ilyen orvosság? Vagy lehet, hogy a kancsalság csak egyike azoknak a feltételeknek, amelyek lehetővé teszik, hogy vízummentesen utazhassunk Európába?

........

....

BALKAN DISCO /2010/
Mix-média installáció: fénykép, neon fények, disco gömb / Méret: változó

A Balkan disco Vicenzában található, mely egyike azon ritka helyeknek, ahol a szerb vendégmunkások találkozhatnak és élvezhetik a hagyományos turbo-folk zenét. A klubban olykor hihetetlen tehetségek is szerepelnek mint Mile Kitić, Indira Radić, Jelena Karleuša, Aca Lukas, és az új csillagok a Grand produkcióból (Zvezde Granda). A '90-es években a turbo-folk kulcsszerepet játszott a szerb társadalmi és nemzeti identitás meghatározásában, és egyfajta soundtrackje volt a Jugoszláv háború médiaközvetítésének. A Balkan Disco project a turbo-folk szubkultúrát – a balkáni másikat vizsgálja, Olaszországban. A project a diszkó tulajdonosa, munkásai és vendégei portrésorozatából áll, valamint a velük készült interjúk transzkripciójából. A politika és az esztétika összefüggéseit vizsgálva a kiállítás célja a post-turbofolk kultúra feltárása – hogyan projektálódik a nemzeti identitás? Ez a turbo-folk szubkultúra Szerbia és a Balkán egy sztereotíp képét mutatja csupán?




VENDÉGEK /2007/
Rendezte: Palásti Andrea
Eredeti címen: Third persons
Single channel video / Időtartam: 00:08:05 / Produkció: Atelje Varan Belgrád

A videó a belgrádi Vasutas Középiskola kollégiumában készült, ami a nyári szünidő alatt hosztelként működik, s így szállási lehetőséget kínal ’harmadik feleknek’. A videó a hosztel vendégeit, az egész intézményt egy pár percre kiszakítja a mindennapi életfolyamból, szavak nélkül próbálja érezékeltetni a hosztel ’légkörét’. A magánélet hiányában, a hosztelek olyan helyek, ahol mindig valami történik, ahol nehezen lehet elaludni akár a horkolás miatt, a szexuális aktivitás, vagy egszerűen a szórakozásból visszatérők és a korán kelők végett.