STRABISMUS ÉS BALKÁN DISCO

Igazi multimédiás, nemcsak látható és hallható, hanem kőkeményen tapasztalható, átélhető, megízlelhető projektumokkal, térinstallációkkal, performansszal, kiállítással, filmvetítéssel, előadással és koktéllal nyílt meg a harmadik Medusa Filmnapok hétfő este Szabadkán, a Raktár Ifjúsági Klubban.
A fenti jelző pedig nem csupán egy hatásvadász képet kerget, valóban kőkemény érzéseket kiváltó, a hagyományos kiállítási formáktól teljesen eltérő tárlat tanúi lehettek az érdeklődők.
Palásti Andrea újvidéki fotóművész Strabizmus című kiállításán ugyanis, miután körbejártuk a monotonnak tűnő kiállítási teret – egy terem, falain körbe a szerbiai útlevelekből ismerős kancsal igazolványképekkel, középen asztal, rajta számítógép, szkenner, az egyik felén két útlevél ellenőr, a másik felén mi, a közönség – még nem sejtjük, hogy amint helyet foglalunk a székben, mi is a performansz részeseivé válunk, átélhetjük azt a szorongó, nyugtalanító érzést, amikor a határon, útlevélvizsgálat során a vámosok kellemetlenkedve megkérdezik tőlünk honnan jövünk, merre tartunk. Noha úgy érezzük, nincs semmi rejtegetni valónk, mégis alig várjuk, hogy vége legyen a procedúrának, és átléphessünk a másik térbe, Palásti másik kiállítására, a Balkan discoba, hogy a színes lámpák, a stroboszkóp keltette hangulatfények és a pultnál felkínált gin-tonic elfeledtesse velünk a kellemetlen élményt. Merthogy itt a megnyitó maga a belépés, a határon átlépés, amit csak érvényes útlevéllel (illetve egy-egy szemhunyással) lehetett megtenni. (Gyurkovics Virág)