Magyar Televízió (1980-tól)
1980 óta a Magyar Televízió munkatársa. A Pécsi Stúdióban kezdett dolgozni, melyről egy interjúban így beszélt: „Az első munkahelyem, tanulom a televíziózást, amely műhelymunka-együttgondolkodás. Nekem így kezdődött.” Gyakorlatilag az első perctől kezdve dokumentumfilm-készítéssel foglalkozik. Néhány fontosabb, díjnyertes filmje a ’80-as évekből: Traktorista lányok (1983), Hűségesek (1985), Szoboravató (1988), Gyűlölet nélkül (1988). A ’90-es években a Rendszerváltó évek című dokumentumfilm-sorozat egyik rendezője volt, és ugyanebben az időszakban rendezte a Hazanéző című, körülbelül száz részt megért szociográfiai-helytörténeti sorozat legtöbb darabját. 1999-ben mutatta be a Magyar Televízió az 1989 – Hónapról hónapra című sorozatot, melynek a júniusi, illetve júliusi részét készítette. 1985-től máig rendezi az Ablak című közéleti magazint, melynek 2000 és 2002 között főszerkesztője is volt. Jelenleg a Magyar Televízió főrendezője, és az adásrendezések mellett dokumentumfilmeket is forgat. 2002-ben készítette a gilvánfai romák sorsával foglalkozó Esély-mesék, valamint a spanyolországi magyar bányászkolónia életét bemutató Szerencse fel! című filmet. 2005-ben egy roma kertészről készített filmet Ha lenne egy üvegház… címmel. 2006-ban az ’56-os kivégzettekről szóló Titkolt örökség-et, és a kárpátaljai magyar varrónőkről szóló Cérnaszálon című filmjeit mutatta be. Legújabb filmje 2007-ben készült el, a címe: a mi kis rádiónk. Cérnaszálon című munkájáért kapott különdíja után így nyilatkozott: „Az embernek borzasztó nagy szüksége van arra, hogy legyen valamiféle visszacsatolás, amely erősíti benne, bennünk azt az érzést, hogy érdemes dolgozni egy olyan világban, ahol minden szép lassan elbulvárosodik. A dokumentumfilm azonban megmaradt ebben a hatalmas tengerben szigetnek, nekünk pedig minden áron folytatni kell a szélmalomharcot, s a munkát. Camus mondta egyszer, ha nincs remény, akkor ki kell találnunk. Nekünk magunknak is ki kell találnunk, hogy változzon, és idővel jobb legyen a helyzetünk.”

Litauszki János dokumentumfilmje a Magyarországon dolgozó vendégmunkások sorsát mutatja be öt kárpátaljai asszony történetén keresztül. Az asszonyok távol otthonuktól, reggeltől estig görnyednek a varrógép előtt, hogy szeretteiknek jobb, könnyebb életet teremthessenek. Hősies lemondás az övék: a havonta-kéthavonta hazatérő varrónők pár nap alatt igyekeznek bepótolni mindazt, amit hónapokig nélkülözniük kellett; aztán búcsút intenek és visszatérnek mindennapi megpróbáltatásaikhoz.

37. Magyar Filmszemle (2006) - Rendezői díj

Vetítés: december 14., 19.00h, RAKTÁR – Szabadka